Tax News (HU) - Nemzetközi adózás – Röviden a BEPS akciótervről

Az OECD a G20-ak felkérésére, szoros együttműködésben az Európai Unióval kidolgozta a BEPS akciótervet („Base Erosion and Profit Shifting”, magyar fordításban „a nyereség másik államba való áthelyezéséből eredő társasági adóalap amortizációt” jelenti). Az akcióterv célja a globális agresszív adótervezés és adóelkerülés visszaszorítása nemzetközi összefogással. Az intézkedéseket az indokolta, hogy a multinacionális cégek egyre gyakrabban igyekeznek a társasági adókötelezettséget csökkenteni az adózási „kiskapuk” kihasználásával. A tanulmány olyan eszközöket javasol, amelyekkel megakadályozható a kettős nem adóztatás, valamint a nyereség áthelyezése a gazdasági tevékenység végzésének államából egy másik államba, ahol alacsonyabb az adóteher.

A 15 kulcsfontosságú területet magában foglaló akcióterv végső ajánlását 2015. október 5-én tették közzé. Az Európai Unió pénzügyminiszterei az ajánlást egyhangúan elfogadták. Az akcióterv - többek között - foglakozik a transzferár dokumentációval és telephely minősítéssel. A következőkben ezekről adunk egy rövid áttekintést.

Transzferár dokumentáció

A transzferár dokumentáció felülvizsgálatára azért volt szükség, hogy egy egységes és átlátható rendszert hozzanak létre, amely nagyban megkönnyíti az adóhatóságoknak az ellenőrzést. Egy háromszintű dokumentáció bevezetését javasolják:

• Fődokumentum (master file): közös, szabványosított információkat tartalmaz a vállalatcsoport valamennyi tagjára vonatkozóan, átfogó képet nyújt a cégcsoport működésére vonatkozóan.
• Specifikus nyilvántartás (local file): az adózó és kapcsolt vállalkozásai közötti tranzakciókat, szerződéseket mutatja be.
• „Country-by-country” (CbC) jelentés: a vállalatcsoport egészére vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség.

Az első kettő már lényegében meglévő szabály. A fődokumentummal és a specifikus nyilvántartással kapcsolatos szabályokat nemzetközi szinten az OECD Transzferár Irányelvének V. fejezete, hazai szinten pedig a 22/2009. (X.16.) PM rendelet tartalmazza.

A CbC jelentés azonban egy új előírás, amely jelentős adminisztrációs terhet ró az adózókra. Az anyavállalatnak jelentenie kell (saját adóhatóságának) éves szinten a cégcsoport főbb pénzügyi mutatóit: pl. értékesítés nettó árbevétele, adózás előtti eredmény, megfizetett társasági adó, foglalkoztatottak létszáma. Ezen kívül a vállalkozásoknak be kell jelenteniük kapcsolt vállalkozásaikat és azok tevékenységét. A jelentést az akcióterv szerint először a 2016. január 1-jétől kezdődő adóévre kellene elkészíteni. A 750 millió euró konszolidált árbevételt el nem érő vállalkozások ugyanakkor mentességet élveznek. Ez az értékhatár mindig a megelőző adóévre vonatkozik, vagyis első esetben a 2015-ös értékekre.

Telephely keletkezése

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló kétoldalú egyezmények általánosan elfogadott alapelve, hogy az egyik államban - székhelye vagy üzletvezetésének helye alapján - belföldi illetőségű vállalkozás nem adóztatható a másik szerződő államban, kivéve, ha a másik állambeli üzleti tevékenységét az ott lévő telephelyén keresztül fejti ki. A telephely állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás részben vagy egészben végzi a tevékenységét. Ha a telephely fennáll, a vállalkozás nyereségének az a része, amely a telephelynek tulajdonítható, adóztatható a másik államban. A telephely meghatározása tehát annak megállapítását szolgája, hogy jogában áll-e az egyik szerződő államnak adót kivetni a másik szerződő állam vállalkozása által elért nyereségre.

Az adóegyezmények meghatározzák a telephely általános jellemzőit, de kivételes szabályokat is tartalmaznak. Felsorolják azokat a tevékenységeket, amelyek nem tekinthetők telephelynek még akkor sem, ha a tevékenységet egy állandó üzleti helyen végzik.

Elterjedt gyakorlat, hogy a multinacionális cégek igyekeznek a telephely minősítést elkerülni. E cél érdekében olyan „mesterséges” szerződéseket kötnek, amelyekkel elérthetik, hogy megfeleljenek a kivételeknek és így mentesüljenek az adó alól. A változást a következő adóelkerülési formák indokolják.

Színlelt bizományosi megállapodások – Az adóegyezmények szerint egy vállalkozás nem tekinthető telephellyel rendelkezőnek csupán azért, mert tevékenységét alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki. Ha a leányvállalat bizományosként működik közre az anyavállalat értékesítési tevékenységében, akkor a leányvállaltnál csak a bizományosi díj adóztatható, és ezáltal az értékesítésből származó nyereség nem abban az államban adózik, ahol ténylegesen keletkezett. Az ilyen lehetőségek kiküszöbölés érdekében az akcióterv javasolja a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD Modellegyezmény telephellyel kapcsolatos rendelkezéseinek kiegészítését.

Főtevékenység álcázása – Az adóegyezmények úgy rendelkeznek, hogy nem minősül telephelynek az olyan állandó üzleti hely, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére előkészítő, vagy kisegítő tevékenységet végezzen. A multinacionális vállalatok ezért megpróbálják a főtevékenységüket előkészítő és kisegítő jellegű tevékenységekre felosztani. Az akcióterv kizárja a kivételek közül azokat a tevékenységeket, amelyek csak látszólag előkészítő, kisegítő jellegűek, valójában összetartoznak.

Építési, szerelési tevékenység – Telephely csak akkor jön létre, ha a munkálatok meghaladják a 12 hónapot. Az időkorlát egyes egyezményeknél eltérő (6, 18, 24 hónap) lehet. A vállaltcsoportok a csoporttagok között ezért úgy osztják fel a munkálatokat, hogy azok külön-külön ne érjék el a telephely keletkezésére előírt időtartamot. Az adóelkerülés megakadályozása érdekében bevezetik az úgynevezett PPT tesztet (Principal Purposes Test), amely a szerződések fő célját és összefüggéseit hivatott vizsgálni.

Az akcióterv végrehajtásához a nemzeti adózási szabályok módosítása is szükséges.