Tax News (HU) - A gazdasági munkáltató értelmezése az adóegyezményeknél

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal honlapján 2012. október 31-én tájékoztató jelent meg a gazdasági munkáltató meghatározásának új szempontjairól, amelyeket a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazásánál figyelembe kell venni. Az útmutató az OECD kettős adóztatás elkerüléséről szóló Modellegyezmény Kommentárja 2010. július 22-én közzétett változatában megfogalmazott új megközelítést ismerteti.

A kiküldött munkavállaló munkaviszonyból származó jövedelme a munkavégzés első napjától Magyarországon adóköteles, ha belföldi illetőségűnek számít Magyarországon, vagy, ha külföldi illetőségűnek minősül, de az adott adóegyezmény rendelkezéseitől függően az adóévben vagy egy 12 hónapos időszakban 183 napnál hosszabb időt tölt Magyarországon. Az eddigi gyakorlat szerint a külföldi illetőségű kiküldött jövedelmét az adóhatóság akkor is adókötelesnek tekintette Magyarországon, ha az említett időszakban 183 napnál rövidebb ideig tartózkodott belföldön, de a munkaviszonnyal kapcsolatos díjazásának költségét a külföldi jogi munkáltató átterhelte a magyar foglalkoztatóra. A változások az utóbbi esettel kapcsolatosak. A 2012. november 1-jétől kezdődő rövid távú kiküldetéseknél az új szempontokat kell figyelembe venni, azaz meg kell határozni, hogy a kiküldő jogi munkáltató, vagy a belföldi foglalkoztató minősül gazdasági munkáltatónak. Amennyiben a fogadó vállalkozás gazdasági munkáltatónak tekintendő, a kiküldött a belföldi munkája után kapott jövedelme után – a belföldi tartózkodás időtartamától függetlenül - a kiküldetés első napjától Magyarországon fizet adót. A gazdasági munkáltatót a következő szempontok alapján kell meghatározni.

Az új szabályok értelmében első lépésben az ún. integrációs tesztet kell elvégezni, amelynek során azt kell megvizsgálni, hogy a kiküldött tevékenysége szervesen integrálódik-e annak a fogadó vállalkozásnak a tevékenységébe, amelynél a munkát végzi. Ha a fogadó vállalkozás viseli a munkavállaló munkájának eredményével járó felelősséget vagy kockázatot, akkor úgy kell tekinteni, hogy a munkavállaló integrálódott a fogadó vállalkozás szervezetébe.  Amennyiben az integrációs teszt alapján a jogi és a gazdasági értelemben vett munkáltató személye nem egyezik meg, a gazdasági munkáltató megállapításához a következő szempontokat kell – fontossági sorrend felállítása nélkül - mérlegelni:

• melyik vállalkozás jogosult utasítani a munkavállalót a munkavégzés módjára vonatkozóan,
• melyik vállalkozás jogosult ellenőrizni és melyik köteles a felelősséget viselni a munkavégzés helyéért,
• a munkavállaló juttatását a küldő társaság (jogi munkáltató) közvetlenül áthárítja-e a fogadó társaságra, amelynél a munkavállalót foglalkoztatják, melyik vállalkozás bocsátja a munkavégzéshez szükséges eszközöket és az anyagokat a munkavállaló rendelkezésére,
• melyik vállalkozás határozhatja meg a munkát végző munkavállalók számát és képzettségét,
• melyik vállalkozás jogosult a munkát végző munkavállalót kiválasztani melyik vállalkozás mondhatja fel az munkavállalóval e célból kötött szerződést,
• melyik vállalkozás alkalmazhat munkajogi szankciókat a munkavállalóval szemben,
• melyik vállalkozás határozza meg a szabadságolás és a munkavégzés rendjét.

Az új szabályokra tekintettel a külföldi kiküldöttek rövid távú foglalkoztatását megelőzően javasolt körültekintően megvizsgálni, hogy az új szempontok alapján a fogadó vállalkozás a kiküldöttek gazdasági munkáltatójának minősülhet-e vagy nem.  Célszerű a küldő és a fogadó vállalkozás közötti szolgáltatási szerződésben megállapodni azokban a kérdésekben, amelyek alapul szolgálhatnak a gazdasági munkáltatói státusz meghatározásánál. Az adókockázatok megelőzése érdekében a már folyamatban lévő kiküldetések körülményeit is indokolt felülvizsgálni. Az adóhatóság a NAV tájékoztató közzétételét követően kezdődő kiküldetéseknél alkalmazni fogja a jogkövetkezményeket, ha a gazdasági munkáltató minősítést nem megfelelően végezték el.